Magyar 2. hadsereg

Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg
A hadsereg katonái a Szovjetunióban 1942-ben
Dátum	Létrehozás: 1942 Feloszlatás:1944. november 13.
Ország	Magyar Királyság
Személyzet	tisztek honvédek munkaszolgálatosok
Típus	hadsereg
Méret	207 500 fő
Parancsnoki struktúra	alá-fölé rendeltség
Parancsnokok
Főparancsnok	Főparancsnok: Horthy Miklós kormányzó Parancsnokok: Jány Gusztáv vezérezredes (1940-43) Lakatos Géza vezérezredes (1943-44) Veress Lajos vezérezredes (1944) Major Jenő (1944)
Kultúra és történelem
Színek	piros fehér zöld
Háborús részvétel	Második világháború: Barbarossa hadművelet Doni harcok Sztálingrádi csata Scsucsjei kitörés Tordai csata
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg témájú médiaállományokat.

A Magyar 2. hadsereg (Magyar Királyi 2. honvéd hadsereg) a Magyar Királyi Honvédségnek az 1941/1942-ben érvényes hadrendben nem szereplő alakulata volt, amelyet 1942-ben állítottak fel, és a keleti hadszíntérre küldték harcolni. A hadsereg 1943 januárjában a Voronyezs körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, és vesztek oda a -40 fokos orosz télben. A Főparancsnokság és az ország vezetésének mozgástere a katasztrófa elkerülésére teljesen beszűkült.

1938-ra a tengelyhatalmak európai politikai előtérbe helyeződése Magyarország számára lehetőséget biztosított a fegyverkezési egyenjogúságra (1938. augusztus 23-i bledi egyezmény). A lehetőséget a gazdaság növekedése is biztosította. Ezek alapján életbe lépett a Huba hadrend, melyet (1943-ig, a Szabolcs hadrend kialakításáig) többször változtattak.

1940. március 1-jén a hadrendben három hadsereg-parancsnokságot állítottak fel:

• 1. Szolnok (később Kolozsvár): a debreceni VI., a kassai VIII. és a kolozsvári IX. hadtestből (1. magyar hadsereg),
• 2. Budapest: a budapesti I., a székesfehérvári II. és a miskolci VII. hadtestből (2. magyar hadsereg),
• 3. Pécs: a szombathelyi III., a pécsi IV. és a szegedi V. hadtestből (Magyar 3. hadsereg).

A megalakult három hadsereg egyikét sem vetették be eredeti szervezetében. A hadtestekben a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem sikerült jelentős mennyiségi fejlesztést végrehajtani, ezért megmaradt a két gyalogezredes kialakítás. Ezt a formációt 1942. február 12-től kis átalakítással könnyű hadosztálynak (rövidítve: k.ho) keresztelték. Állományukba olyan ezredközvetlen alosztályok is bekerültek, amelyek eddig a gyalogdandárok hadrendjében nem szerepeltek, nevezetesen: egy-egy kerékpáros- és huszárszakasz, illetve egy kísérő könnyűágyús üteg.

1942 januárjában Magyarország német követelésre^[1] (mely 15 harcoló és 8 megszálló hadosztály vezetésének német részre történő átengedését tűzte ki célul) megbízta a Magyar 2. hadsereg-parancsnokságot egy három hadtestből (9 könnyű hadosztályból), egy páncélos hadtestből és egy repülődandárból álló hadsereg összeállítására. A hadsereget teljes egészében német irányítás alá helyezték, alkalmazásának módját, területi és időbeli hatályát nem korlátozták.^[2] A hadsereg a német Dél Hadseregcsoport (Heeresgruppe Süd) alárendeltségébe került.

1. ↑ Babucs Zoltán, Maruzs Roland, Szabó Péter: Légy Győzelmek Tanúja... (Puedlo Kiadó) ISBN 978 963 2490 571
2. ↑ A 2. magyar hadsereg (1942–1943)